T-5 2011. 07. 18. Dublin, Írország, hétfő
___Nincs is jobb mint 3kor kelni, hogy kedvenc kampániám kedvében járhassak egy nemes küldetés végrehajtásának szándékaval. Életem szebbik fele vállalta a fuvart az ericccson főhadiszállásig. 140 -> menetidő <30' :] Nem hiába, a Sjunne hasít mint a szél! Gyors rutinos búcsú után Csaba kollégammal vállvetve irányba vettük a (liszt)ferihegy A2-t, természetes taxin száguldva.
___A varóban összetalálkoztunk még egy kiűzetett kollégával. OZoli volt olyan mákos, hogy én már bevállaltam ezt az ír melót mikor híre jött az ő kairoi lehetőségének. Szívesebben mentem volna homokzni mint ázni... Szóval hármasban váruk a fél7es alig 10'et keső frankfurti járatot.
___Csabaval voltunk olyan szerencsések, hogy a sok céges hezitálás miatt az utolsó pillanatban odafelere már csak bizniszklasszra volt helyjegy. Szóval urak módjára külön sorba álltunk és valószínűleg a turista osztályénal fél centivel szélesebb mosolyt kaptunk. Egy tuti, a vetkőzés és a fémekkel felszerelt becsipogó nadrág miatti tapizás ugyanolyan minőségi munka volt. Most először csodálhattam meg repterünk új épületét a két terminált összekötő plázát. Pompás! Bár nem ragaszkodom gyutifrísoppokhoz de így már egész reptér méretekkel bír a helyszín.
___BUD-FRA sima út volt. Kaja utan hamar bealudtam. A Fraport-i tengés-lengésrol sem tudok sokat szólni - eltelt valahogy a 2h. Pár telefont elintéztem, segítendő az otthoni csapatmunkát, majd elbucsuztunk az ellenkerő irányba tartó OZolitol... A csatlakozás már csak 20'et késett de ez fel sem tűnt.
___Ismét szemembe ötlött, hogy nyugaton már nem sok fehér dolgozik. Mind az utazoközönség, mind a reptéri személyzet részletes analizise után miskolci illetoségű kollégám megnyugtatott, nincs nagy különbség a Tiszai Pu. es frankfurti 1es terminál közt :]
___Dubliba érve, gyorsan képbe kerültünk a tömegközlekedési lehetóségekkel és árakkal, majd a kaladosabb buszozas mellett döntöttünk a taxi helyett. Kihagytatatlannak tűnt mert hát annyira témábavágónak találtuk hogy a reptéri busznak 747es a menetrendszerinti járatszáma. A bevaros felé közeledve lekesen számoltuk a célállomásig hátra lévő megállokat. Amig aztán feltűnt, hogy itt az utasok úgy intik le a buszt. Azaz ha nincs leszálló és senki nem kalimpál akkor tovasuhan és az ujjkihajtogatós modszer sem közelíti eléggé pontosan a hatrahagyott állomások számát :[ Sebaj mivel 5napos (22euro) bérletet vettünt, megegyeztünk, ha kell a végállomásig megyünk hátha visszafelé könnyebb a beazonosítás. Addig is lefoglatuk magunkat a balra kisívben, egyirányú utcába 40nel a parkoló autók közé beszáguldás élményével. Igen, két szintes volt a járgány! Csak sajnos a földszinten a csomagoknak külön fenntartott tarolórekesz volt ahova segítőkészen beszórták a cuccunkat a sofőr és segítsége. Ezért jó magyar módjára a gyanús elemeket böngésztünk a tarsaságban, ahelyett hogy az emeleti látványt szívtuk volna magunkba.
__Végül bemondták a mi megállónkat és győzedelmes mosollyal partraszálltunk Dublin szívében! Na persze itt még át kellett szállnunk. Ezt egy igen tisztességes vargabetűvel késletette a 2 büszke segítséget nem kérő férfiú. Sebaj lattunk valamit a szűk utcás belvárosból is. Meg rájöhettem hogy itt nem működik a mobilomon lévő GPS-googlemaps progi. Viszont a legszörnyűbb az egészben, hogy hiába fegyvekeztünk fel előrelátóan a reptéren ingyenes turista térképpel, errefelé utcanevet és házszámot kiírni nem divat! De komolyan, én nem értem ezt! De a postások ezért az "ismerd meg a városod" szintű játékért tuti pótlékot kapnak. 20' séta után azért meglett az átszálló hely - valóban 100m-re volt csak de a 3. irányban mint gondoltuk. Szóval a 747es járatól a 4esre váltottunk.
___A szállásunk igen kellemes csalódás volt. Pofás kis 130éves tégla kastély, egy irdatlan nagy ablakkeretnek álcázott dávidcsillaggal a homlokzata közepén. Medéncéről nem hallotunk, viszont kárpitos a plafon is és igen viktóriánus úriasság tükröződik a helységek puccos díszleteiről. A szobánk korrekt, meg van áldva mindenféle eszközzel, mint vasaló, 3 fekhely, biblia vagy hajszáritó. Sajnos ezeknek összeségében sem veszem annyi hasznát mint venném egy kis hűtőnek. A buli az egészben, hogy szomszédos szobát kaptunk és össze lehet nyitni őket. Így tetszőlegesen obégathatunk át egymásnak, hogy "nééd má, megin esik!" .
___Épp kényelebe helyeztünk magunkat és bekapcsoltuk a gépet, hogy intezzünk némi munkát, mikor hirtlen rádöbbentünk, a 4órás kezdő értekezlet az itteni ericccsonosokkal ír idő szerint értendő és igen csak késésben vagyunk a 1órás eltérés miatt. Szóval a bemutatkozó telefonálás egy elnezéskérés volt és ígértük, hogy hamarost ott leszünk. A térkép alapján ez lehetségesnek tűnt ám tovabbra sem számoltunk a névtelen utcákkal valamint a nem kitáblázott irodaházzal. Utközben megcsodálhattuk a fél világ nagykövetségeit és konzulátusait. Eléggé elegáns környéken boklásztunk. Sokaig és lelkesen :[ Itt az cég rendesen el van bujtatva. Olyannyira hogy már majdnem feladtuk a sétálást mikor belebotlottunk egy segítőkész járókelőbe aki viszonylag jól irányba igazított minket.
___Sikerült személyesen is összetalákozni az egyik itteni nagyfőnökkel, ami után megbeszéltük a heti teendőket. 3 nap meló, 2 helyszín, kaját vinni kell, net nincs! Maga a paradicsom...
Azonban kiderült a legégetőbb problémánk, hogy nem szereztek be nekünk EU->britt konnektor átalakítót. Már pedig anélkül semmilyen műszerünk nem fog mérni egy Voltot sem. Javaslat: taxival a belvárosba és találjunk egy elektronikai boltot. Hívtak nekünk egyet és amíg várakoztunk, jó turistaként fotóztuk egymást a cég épülete előtt. Aztán egyszer csak előállt a szekér VW Passátnak álcázva egy született pakisztáni fazonnal. Szerencsére értehően beszélt és volt nálam kp, ugyhogy már csak a GPS-ét kellett megkérdeznie, hogy hol is van a város egyik legforgalmasabb sétáló utcája. Legyen mentségére a már korábban említett kitáblázatlanság...
___Kér ültetet is ajánlottak nekünk az ir kollégák. Persz hoztuk a formánkat és csupán egy harmadikat sikerult lelni egy útbaeső plázában. A lényeg, hogy gyorsan a cég kontójára vettünk két átalakítót (itt a 2kerek helyett 3lapos tüskével bírnak a dugók). És ha már egyszer ott voltunk, beugrottunk a Tecsoba is. Szokásos minőség, kicsit magasabb árak. Gépsonka, tej, sajt, kenyér. Hűtési lehetőség híján minimalizáltam a kaja mennyiségem. A pénztár megette a privát MC kártyámat, szóval simán ment. Vásárlás után még kalandoztunk kicsit míg akadt egy megfelelő buszmegálló. De jutalmul a mai kitartó gyalogtúráinkért, hazafelé az emeleten ülhettünk és úgy vigyorogtunk a szévédőre simulva mint Sztálin a 70es trolin.
